Valahol ott kezdődhet az igazi szerelem, ahol a szenvedély véget ér... Legalábbis a szerelem tovább tart, mint a lángolás. A kettő ugyanis nem összekeverendő. Azt mondják, két év után tűnik el a szerelem, és jó esetben valami más még megmarad belőle, ami összetart két embert. Tévedés: a szerelem nem tud elvészni, ha egyszer megvan. A lángolás ellenben elmúlik. De valami sokkal jobb marad utána.

A szenvedélyben nincsenek kompromisszumok, a szerelem viszont nem működik egészséges lemondások nélkül. A szenvedély egoista, de a szerelemben előbb nézem a másik érdekét, mint a sajátomét. A szenvedélyben csak ÉN vagyok, a szerelemben MI vagyunk. A szenvedély nem tud várni, a szerelem türelmes - "hosszútűrő, kegyes".

A szenvedély maga az ünnep, a szerelem viszont a hétköznapoké.

Azt hiszem valójában csak akkor mondhatom el magamról, hogy igen, én voltam már szerelmes ebben az életemben, amikor hajlott háttal, fájó izületekkel, reumásan még mindig szeretem Őt, és még mindig képes mosolyt csalni a fogatlan számra... :-)