Megkezdtem a tavaszi nagytakarítást. Először csak lélekben. Végre sikerült feldolgozni, hogy leadtam a szakdolgozataimat (amelyeknek egy részét ugye már tavaly novemberben... khm). A mostani velneszelős kiruccanás második éjszakáján ugyanis azt álmodtam, hogy hatalmas hóesésben bandukolok leadni az irományokat. Hát kérem szépen, lassan esnek le a dolgok, de a többnapos zen-elés alatt ki tudtam kapcsolni.

Most már csak azt nem értem, hogy miután hazajöttünk, miért gyötört olyan álom, amelyben sorra meghaltak a volt-barátom osztálytársai? Nem is tudom... azt hiszem a jövő héten esedékes, minden sarokra kiterjedő takarítás alkalmával talán ki kéne dobnom a szekrények mélyén lapuló, exemtől kapott leveleket és a közös képeket is. Lassan már három éve, hogy szakítottunk; ideje lenne megszabadulni ezektől az emlékektől (amelyeket mellesleg elő sem vettem azóta, úgyhogy amúgy is felesleges tárolni őket).