Legújabb kedvencemmel egy házibulin ismerkedtem meg. Ránéztem. Ő is rám. Találkozott a tekintetünk. Tíz perc múlva odalépett hozzám beszélgetni.
Pár nappal később beültünk egy kávézó/sörözőbe iszogatni és dumálni. Magyarul randiztunk. Én rumos kakaót kértem. A beszélgetés első öt perce után már bántam, hogy nem csak rumot kértem, tisztán. A srác egy órán keresztül beszélt a volt kapcsolatáról, és a csajról, akibe még mindig szerelmes. Ő megmondja őszintén, hogy nem tudja tőlem mit akar. De nagyon szimpatikus voltam neki, ezért hívott el. Aztán két és fél óra múlva már konkrét céljai voltak. Megcsókolt, és megkérdezte, hogy azért lefeküdnék-e vele.
Nem vagyok éppen egy prűd leányzó, de ez megdöbbentett. Valahogy éreztem, hogy ha most igent mondanék, akkor végül ő lenne az, aki az ajtóban visszafordulna, hogy bocsi, de neki ez mégsem megy, még túl friss a szakításának a sebe. Abban maradtunk, hogy még találkozunk.
Még azon a héten újra összejött volt-nővel. Én lelkes pszichológus módjára örültem a fejleményeknek.
Hónapokig nem hallottam róla, amikor - mellesleg épp egy randira igyekezvén - kaptam tőle egy sms-t: "Szia, mizu veled mostanában? Azért néha néha összefuthatnánk. Mit szólsz?" Válasz: "Szia, jól vagyok, köszi. Oké, szívesen találkozom veled". A szavakat, tett követte, és rákövetkező héten már egy vendéglátóipari-egységben ücsörögtünk egy-egy sör társaságában.
Kiderült, pár napja szakított - ezúttal végleg - a nővel. Körölbelül egy óráig bírtuk ki, hogy ne essünk egymásnak. Srác nagyon noszogatott, hogy naaa, hadd töltse nálam az éjszakát. De hajthatatlan maradtam. Egy erkölcsös lány ilyet nem csinál, ugyebár. Pláne, hogy jóhiszeműen mentem a találkozóra, mintha csak egy haverral ülnék be sörözni.
Talán holnap, mondtam. Másnap írtam neki egy sms-t, hogy jöjjön el velem egy koncertre. Válasz:"Inkább menjünk fel hozzád." Nem teketóriázott. Én meg meggyőzhető szingli vagyok. "Rendben".
Fél órával a randi előtt, én haptákba vágtamm magamat, jöttem ki éppen a fürdőszobából, amikor pittyeget a mobilom: "Ne haragudj, de ez így nekem túl gyors. Ugye megérted?" No, nincs még semmi sem veszve, gondoltam én: "És koncertre sincs kedved jönni?" Válasz: "Nem, ne haragudj, ez nekem mégsem megy." Na itt dühödtem be, mert félórával a randi előtt lemondani, azért mégis csak genyóság: "Hát bocs, de nem értem. Nem én erőltettem eddig sem a dolgot" Válasza csak annyi volt, hogy ez igaz, de ő most mégsem. Duzzogtam egy sort. Majd szépen elfelejtettem.
Két hétre rá éjjel egykor jön sms:"Szia, merre vagy?" Egy kocsmában voltam, de gondoltam elküldöm őt máshova. Egy szórakozóhely nevét írtam le neki. Hátha, beveszi. Jön a válasz: "És nincs kedved velem tölteni a ma éjszakát? Csak szex. Hm?" Még van bőr a képén... Először átfutott az agyamon, hogy a figyelmébe ajánlom a Nyugati aluljárót. Aztán konszolidáltabban közöltem vele: "Menj le a legközelebbi bárba, csípd fel a legelső csajt és probléma megoldva". Erre már nem reagált. Azt hittem, ezúttal végképp törölte a számomat. De nem.
Eltelt pár hét. Könyvek fölött görnyedtem a könyvtárban, amikor sms-em érkezett. Ő volt az. "Szia. Mit csinálsz?" Én: "Könyvtárban vagyok." Ő: "És meddig?" Én: "Addig maradok, amíg már egy sort sem fogok fel." Ő: "De nincs kedved velem találkozni ma este?" Én: "Ha dumálni akarsz, rendben. De ha mást, akkor felejtsd el." A válasza engem is meglepett: "Mást miért nem?"
Nos, nem írtam neki vissza már semmit. Hadd ne kelljen elmagyarázni. És egyébként is, legalább legyen benne annyi, hogy megadja a módját. Ha már szexet akar...
