Rettentő kicsinek érzem magam. Különösen amikor közgazdász, pénzügyes, idegenforgalmis környezetbe kerülök. Tegnap a barátaimmal söröztünk, természetesen egyikük sem bölcsész: viszonylag zökkenőmentesen találtak maguknak munkát - persze azt mondják, nem a legjobbat, de legalább fizetésük van.

Talán sosem fogják megérteni, mit jelent bölcsésznek lenni. Félig megértően, félig magukban mosolyogva hallgatják az én munkakeresési-kálváriámat.

Természetesen, szókimondó barátnőm egyszer csak kiböki, hogy vannak olyan cégek, ahol kifejezetten az a mottó, hogy "csak bölcsészt ne!".

Igazából még ha bólogatok is, nagyon fáj ezt hallanom. Olyannyira, hogy ma hajnalban felébredek, eszembe jut ez a megjegyzés, és alig bírok visszaalduni, mert folyamatosan ezen pörgök. Baromi mérges vagyok erre a kib.szott világra! Tudniillik, bár nem tudok számológép nélkül számolni, de nem vagyok hülye. És ahogy körbenézek a szaktársaim között, kifejezetten értelmes, intelligens embereket látok.

Én nem holmi újonnan alakult kamu-főiskolán végeztem. Nem tingli-tangli órákra jártam, hanem keményen belémverték az irodalmat, a nyelvészetet, a különböző szociológiai, pszichológiai, kommunikációs stb. elméleteket. Művelt és tájékozott vagyok, képes vagyok irdatlan mennyiségű anyagot értelmezni és feldolgozni. Emellett gyorsan tanulok, nem kell szásszor elmagyarázni valamit. Nyitott vagyok, és jól kommunikálok az emberekkel. Mellesleg az empatikus készségem is nagy. Ja, és két nyelven beszélek folyékonyan.

Tény, nincsen kereskedelmi vénám, a matematikával pedig mindig is hadilábon álltam. Persze jobban jártam volna valamiféle idegenforgalmi vagy hr-es iskolával. Oda konkrétan a matek felvételi miatt nem mentem. Pedig sosem a logikámmal volt a baj, hanem azzal, hogy elszámoltam magamat. Ezt a magyar oktatás nem tűri, és különösen nem tűrte a matek tanárom. Talán, ha másik tanárom lett volna... No mindegy, késő bánat!

Mindenesetre nagyon rossz érzés úgy elküldeni egy valag önéltrajzot, hogy látom lelki szemeim előtt a hr-est, amint meglátván a "bölcsészkar" szót, már küldi is a lomtárba a pályázatomat. Persze ennek az lesz a vége, ahogy a viccben is: "tudod mit Medve, ba.. meg a kapádat!"* :-).

Mindenesetre, nehéz ügy bölcsészként elhelyezkedni. Egész egyszerűen, nem vesznek komolyan. Egyik széplelkű művész barátom siránkozott nemrég, hogy micsoda képtelenség, hogy nem kell senkinek sem az ő műveltsége, sem a tudása. Annyi mindent tudna átadni. De ebben a pénzorientált világban fittyet hánynak rá meg a kultúrára.

Ugyan már, kinek kell az általános műveltség! Hiába szajkózzák mindenfelől, hogy ma mindenhez kell érteni, ez egy óriási kamu. Speciális tudás kell mindenhova (legfőként gazdasági, mérnöki, informatikai). Ha ez nincsen meg, feleslegesen képezted magad a felsőoktatásban. Jobban jártál volna, ha elmész egy butikba eladónak érettségi után.

Múlt héten találkoztam a volt magyartanárommal - aki nem mellesleg zseniális ember és pedagógus. Elmeséltem neki is, hogy állok a diploma után. Ő rezzenéstelen arccal csak ennyit kérdezett: "És milyen határidőt adtál magadnak az álláskeresésben?". Ebben minden benne volt, én meg csak hebegtem-habogtam, hogy hát még megírom a tanári szakdolgozatomat is, ami még hátra maradt, és akkor nyáron izé-bizé, így meg úgy. "Aha, és akkor addig a szüleid tartanak el...".

Nos igen, ilyen az ember, ha "értelmiségi" (bár ezt a szót nem igazán kedvelem): nehezen veszi rá magát, hogy egyéb "alantas" munkát végezzen...

*Annak, aki nem ismerné: Nyuszikának kapára van szüksége. Felkerekedik, hogy kölcsön kérjen egyet Medvétől. Az úton azon morfondírozok, vajon oda fogja-e adni neki: "Áá, Medve amúgyis mindig olyan barátságtalan. Sosem segít senkin. Nem biztos, hogy kölcsön adna bármit is. Tulajdonképpen, meglehetősen irigy ez a Medve. Tuti nem fogja kölcsön adni a kapáját. Nem bízik ez meg senkiben." Imigyen elmélkedik Nyuszika, amikor odaér Medve házához: "Pff, egészen biztos, hogy el fog küldeni a fenébe." De azért bekopogtat, Medve kinyitja az ajtót. Mire Nyuszika: "Tudod mit Medve, ba.. meg a kapádat!" :-D