És kimondta! Napokig tiprodtam, hogy kell-e nekem ez a kapcsolat, vagy sem. Komolyan kell-e, vagy csak a carpe diem miatt. Annyira vonzanak más férfiak is rajta kívül. De ugyanakkor vele meg minden olyan intenzív, hogy nem lenne szívem félrekefélni. És még értelme sem lenne, mert nagggyon jó vele.
Naná, hogy a jól elrejtett pszichológuskodásom előtört belőlem egyik este. Ő meg fittyet hányva rá kimondta azt a mondatot, amivel egy csapásra megváltoztak az érzéseim, és fellélegeztem.
"Nem érdekel, ha mellettem még három szeretőt tartasz. Nem vagyok féltékeny, kinőttem már ebből. Ha neked így jó, akkor felőlem rendben van." - közölte rezzenéstelen arccal, teljesen őszintén.
Eddig azt hittem ő az, aki totálisan oda van értem, és én irányítok. Tévedtem. Taktikus a fickó, meg kell hagyni. Ugyanis pontosan ez az, amivel jelenlegi állapotomban meg lehet engem fogni. Mondhatni rátapintott a lényegre. Nem zárja be a kalitkát - ettől egyébként rettegtem. Viszont az meg alapkitétel ugyebár, hogy amit szabad, az már korántsem olyan érdekes ;-)