Vannak emberek, akik - ki tudja miért - imádnak szenvedni. És ennek hangot is adnak. Az energiavámpírok egyik alfajához tartoznak. Ők az igazán profik, mert ráadásul roppant intelligensek (érzelmileg persze nem, de ezt az istenért sem látnák be). Sosem úgy adják elő a történeteiket, hogy ők a hibásak - holott a legtöbb esetben bizony így van. Mindig mindent másra kennek. A saját elcseszett életükért az univerzumot és az emberiséget hibáztatják. Kvázi ők áldozatai ennek a megátalkodott, pokolbéli világnak. Angyalok az ördögök között. És ugye az angyal alapból jó... mintha neki nem kéne megdolgoznia az elismerésért, szeretetért, tiszteletért stb.

Van nekem egy ilyen barátnőm. Régóta tudom, hogy ő az Örök Elégedetlen. Vele mindenki direkt kitól... mindenhol. A harminc felé közelít, igazán komoly kapcsolata még nem volt - mert ugye a pasik a bénák és hülyék. Elismerem, nagyon okos csaj. A munkájában pedig rettentő szorgos, ügyes (bár ezt csak az ő sztorijaiból tudom, mindenesetre letett már ezt-azt az asztalra, úgyhogy valamit csak tudhat). Szóval, kevés férfi ér fel hozzá (szerinte). Van egy listája (mint nagyon sokunknak, persze), amelyben szerepel az a kritérium is, hogy az ő leendőbelije csakis diplomás, több nyelvet beszélő ember lehet, a többi - hogy házasember szavaival éljek - "alantas munkát" végző szóba sem jöhet (érdekes, én lassan menekülök az egyetemet/főiskolát végzett nyikhajoktól, mert nemhogy észt nem osztanak a diplomával, de mintha még el is vennék azt a keveset is... - no mindegy, ez is megérne egy posztot).

Örök Elégedetlen úgy gondolja, neki JÁRNAK bizonyos dolgok. Jó munkahelyi pozíció, nagyobb lakás (hatvan négyzetméteres lakásban lakik egyedül, és mégis kicsinek találja...), no és persze szexisten és überintelligens pasi. Ő mindezért természetesen semmit sem tesz, mert ő megérdemli - biztos így született...

Öt éve szerelmes az egyik felettesébe. Aki azóta két nőt is elfogyasztott. Amikor megismerte, nős volt. De ettől Örök Elégedetlen barátnőm még belézúgott, és reménykedett. A hapsi elvált. ÖE repesett, hogy most talán.... valami... Hogy volt-e oka? Nem hinném. Elmesélés alapján is azt kell mondjam, hihetetlen nagy illúziókat táplált totálisan feleslegesen. Egy apró vállveregetésben, egy kis mosolyban ő már házasságot, gyerekeket és tengeparti nyaralásokat látott. A felettese szerintem soha nem viszonozta az érzelmeit. Egyszer, e-mailben szerelmet vallott neki. Ha jól emlékszem, a pasi nem válaszolt. De ÖE továbbra sem kapcsolt. Jóérzésű nő ilyenkor fülét-farkát behúzza, és messziről elkerüli azt, aki előtt ekkorát égett (persze az vesse rá az utolsó követ barátnőmre, aki nem alázta meg magát egy szerelemért... de azt hiszem, ezt a hibát egyszer követi csak el az ember...). A férfi ezután mindig három lépés távolságot tartott vele szemben.

A húza-vona (ti. szeretem-nem szeretem) évek óta megy. Az utóbbi pár hónapban kifejezetten barátivá vált a viszonyuk, nem volt vele morcos a hapsi, jól megértették egymást, amikor együtt dolgoztak. Barátnőm váltig állította, hogy ez így most nagyon jó, ennél nem kell több. De most beütött a krach.

Úgy alakult, hogy egy ismerősömmel együtt dolgoznak egy projekten - hárman (a pasi, a barátnőm és ez az ismerős).  Az ismerősöm egy harmincas egyedülálló, aranyos nő. ÖE-vel most találkoztak először. És persze lett nagy sértődés. Most olvasom ÖE barátnőm hosszú levelét, melyben kifejti, milyen genyóság, hogy ez a nő olyan jól megérti magát a felettesével, amúgyis süt róluk, hogy odavannak egymásért. Vele bezzeg mindig morcos a pasi, ők meg ketten jól elröhögcsélnek egymással.

És itt jön a félelmetes logikai bravúr. Az én ismerősöm egy bazi jó csaj, szép szemekkel, formás mellekkel, míg ő egy rút kiskacsa, és így lehetetlen felvenni a harcot. Az igazság az, hogy az ismerősöm valóban jól néz ki, de nem egy topmodell, ÖE barátnőm pedig nem csúnya (csak szimplán hülye, önbizalomhiányos hisztis p.csa...). Barátnőm most azt mondja, hogy hiába rendes ez az ismerősöm, ő nem tud egy olyen nőt megkedvelni, aki elvette/el akarja tőle venni a szerelmét...

Heeeee????? Mi a f.sz van?

Egy közel harmincéves nő miért nem képes felfogni azt, hogy nem kell egy férfinak? És miért veszi személyes sértésnek azt, ha ez a férfi másnak is tetszik, és ez a vonzalom nagy valószínűséggel viszonzott? Könyörgöm, ha öt év alatt nem sikerült meghódítani ezt a pasit, akkor mi a lópikulát akar?

Legszívesebben felhívnám, és elküldeném a búsba. Nem is! Inkább elmennék hozzá, először felpofoznám, aztán a két vállánál fogva jól megráncigálnám, hogy "baszki, térjél már észhez, kisanyám!!!".

De azt hiszem ennyi energia-befektetést nem ér meg a dolog. Sőt, ő ezt várja, hogy reagáljak és szépen elszívja az energiámat. Hát nem fog menni.