Tapasztalathegyek és elmesélt sztorik alapján komoly kétségeim vannak a hűséggel kapcsolatban. Pedig nagyon szeretnék benne hinni...

Mi az, ami egy embert a félrelépés útjára visz?

Ugye van az az egyszerű eset, amikor az ember fia/lánya nem szereti a párját, és új horizontok felé evezne már, de még nem lépett ki a régi kapcsolatból.

Azonban az esetek többségében a helyzet némileg bonyolultabb. Szereti a párját, vagy legalábbis tervez vele a jövőben is. Ekkor két lehetőség van: vagy alkalmi szexpartnerekre vágyik csak, vagy pedig szeretőt tart. Az alkalmi szexpartner lehet, hogy még sokkal inkább megbocsájtható, lévén, hogy nincs érzelmi kötődés. Persze hogyha egyéjszakásra van igény, akkor az azt feltételezi, hogy otthon nem kielégítő a szex (vagy azért mert sosem volt az, vagy azért mert idővel ellaposodot). De ha nem jó a szex - ami, ne legyünk álszentek, mégis csak a kapcsolat egyik legalapvetőbb pillére -, akkor minek továbbra is együtt lenni a másikkal? Vagy ez előbb-utóbb minden házasságban bekövetkezik?

A szerető esete. Itt már joggal gondolhatjuk, hogy érzelem is van a felek között. Vajon nem szeretik már ezek az emberek a párjukat, vagy éppenséggel több embert szeretnek ugyanúgy?  A monogámia kamu, és mi emberek valójában ugyanúgy poligámok lennénk, mint az állatvilág nagy százaléka? Ha igen, akkor vajon a nőknek vagy inkább a férfiaknak lenne szükségük egyszerre több partnerre? Mégis, hogy van ez?

Hát, én hogy higgyek a bizalmon alapuló komoly kapcsolatban? Nem tudhatom, hogy szívem választottja mikor gondol egyet, és lép félre. De a legborzsasztóbb mégis ez: mi van akkor, ha valami miatt én csalom meg őt?

És a nagy kérdés: kell-e szerelem a házassághoz / tartós kapcsolathoz?

Márai: Füves könyv

Arról, hogy a szívek összetörnek (72)

De pontosan úgy, mint a dalokban, melyeket a kávéházi chansonénekesnők énekelnek. S a dalok tanulsága mindig annyi, hogy az összetört szíveket nem lehet többé eggyéragasztani.
Az életben is ennyi a tanulság. Ha egy ember egyszer bizalommal, föltétlen érzésekkel közeledett valakihez, s érzéseit megsértették, "szívét összetörték", soha többé nem tud igazi bizalmat, feltétlen odaadást érezni egy másik ember iránt. Nincs érzékenyebb anyag a földön, mint az emberi anyag. Képtelen arra, hogy elfeledjen egy sértést, mellyel lelkét vagy érzéseit illeték. S bármiféle baráti vagy szerelmi találkozást hoz is még számára az élet, gyanakvó marad, minden kapcsolat torz és gonosz játékalkalom lesz számára, örökké bosszút akar. Ilyen az ember. Vigyázz, ha ilyen megsértett szívűekkel állasz szemközt: nem tudod őket megengesztelni. S nincs az a türelem, bölcsesség, nagylelkűség, szenvedély, mely az ilyen csalódott szíveket nyugtatni tudja.