Tényleg lehet valami az emberek közti energia-áramlásban. Meg az aurákban. Amikor hasonló típusú aurák érintkeznek, létrejön a szikra... mintha a minket körülvevő atomok úgy ütköznének egymással, hogy közben felhevülnek és szikráznak. Minket meg mintha áram rázott volna meg :-) Gondolom, ezt hívják első látásra szerelemnek.

Volt nekem két hónapja egy "pasim" (a 10+ -os, írtam róla). Az ágyban szinte egyből összecsiszólodtunk. Alapvetően beszélgetni is tudtunk egymással mindenféléről. Összességében egy udvarias, tájékozott, talpraesett férfi volt, aki nagyon tudott bánni a nőkkel. És még a horoszkópja is stimmelt - azaz a csillagok alapján is összeillettünk (fontos szempont! :-)). Szóval nagyjából ugyanazokkal a paraméterekkel rendelkezett, mint a mostani párocskám. Mégis valami nagyon hiányzott belőle, belőlünk, a kapcsolatunkból. Figyelt rám, rendszeresen keresett, de nem erőszakoskodott, szabad teret hagyott nekem. Na jó, humora az pocsék volt. De azért nem vészesen rossz. Anyukám akkoriban megkérdezte, hogy, mi a baj vele - merthogy, nagy boszorka lévén, egyből megérezte, hogy nem lelkesedek annyira a hapsiért, mint amennyire illene. Nem tudtam neki válaszolni. Csak annyit mondtam, hogy hiányzik belőle a tűz (pedig egy meglehetősen dinamikus, beszédes és mindemellett gyengéd pali volt). Külsőleg is elégedett voltam vele (első látásra nem kifejezetten az esetem, de ahogy bemutatkoztunk egymásnak, kezet ráztunk, a szemébe néztem, éreztem, hogy nem csak beszélgetni fogunk :-)). Lényeg a lényeg, valami nem klappolt - pedig próbáltam lelkesen hozzá állni a dologhoz. Így történt, hogy alapvetően csak testi kapcsolatom volt vele, de mind emellett azért eljártunk moziba, iszogatni, és felőle lehetett volna ebből még bármi is.

Nem lett. Mert egy hónapja jött Ő. Horoszkópja ugyanaz mint az előzőnek. Korban is nagyjából hasonló (tehát harminc felett). Nyugodt, kiegyensúlyozott, udvarias, értelmes, gyengéd. Szintén nem egy poéngyáros, de azért van érzéke a humorhoz. Külsőleg tökéletes. Tehát igencsak hasonlít az előző pasihoz. Talán egy picit bölcsebb nála - ha nagyon akarom, ezt tudom különbségnek felhozni. No meg azt, hogy az előzővel ellentétben, bár bizalomra adott okot már az első szeretkezés, de jóval több ideig "bénáztunk", mint a másik pasival. Mégis mitől lett Ő a nagy szerelem, és a másik meg minden erőlködésem ellenére nem lett több egy röpke kalandnál?

Nos, itt jön a képbe a szikra. Ahogy a szemébe néztem a Nagy Ő-nek megrázott az áram. És mágnesként magamhoz vonzottam őt (vagy ő vonzott magához, ki tudja... ő mindenesetre állítja, hogy én voltam :-)). Egyből megtaláltuk a közös hullámhoszt. Pontosabban nem is kellett keresgélni, mert eleve egy hullámhosszon rezegtünk. Erre ha jól tudom, van valami ezoterikus tétel is: mindenkinek megvan az egyéni rezgésszáma, mármint az őt formáló energiáknak; az azonosan rezgők illenek egymáshoz (tehát nem légből kapott dolog amikor azt mondjuk: "egy hullámhosszon vagyunk a másikkal").

Hát így. A jó párkapcsolathoz nem csak szellemi, érzelmi és szexuális egymásra hangoltság kell, hanem elengedhetetlen az a bizonyos szikra - ami természetesen nagyban befolyásolja az előző három kritériumot. A szikra legyen veletek! :-)