Nyárifecske

"Ami visszavetheti az embert a fejlődésben, az a hazugság" (Csernus)

Friss topikok

  • Katzeryn: Ez érdekes elmélet, de többé-kevésbé egyetértek veled. Előbb-utóbb mindenki elkezd élni nemi élete... (2011.01.29. 16:14) Minden jókislányból k.rva lesz egyszer
  • Katzeryn: Jogos az utánagondolás, ez tuti így lett volna. Ha egy ember kezébe hatalom kerül, onnantól kezdve... (2011.01.29. 15:53) A Lucifer-effektus?
  • Katzeryn: De nem csak ilyen rivalizációról lehet szó, mi a helyzet akkor, ha egy megszokott közösségbe jön e... (2011.01.29. 15:45) Női rivalizálás
  • Vorg a Halhatatlan Báró: Te még élsz? :D Írok levelet ha nem megy ki a fejemből, most nem tudok (2010.12.07. 19:28) Még sosem..
  • azallamenvagyok: sajnos eleve pusztítja az egyén felelősségének tudatát egy nagy adag behatás a világban ebből les... (2010.09.28. 10:43) Görcs

Címkék

Szóval rájöttem mi az én nagy bajom (és mellesleg miért volt igaza a főnökeimnek, amikor második nap közölték, hogy nem látszik rajtam a motiváltság).

Tehát a helyzet egyszerű: nincs kedvem tanulni, újat megismerni. Erre egyébként annak kapcsán jöttem rá, hogy nagyanyám odaadta a kiolvasott Nők Lapját (amit amúgy egy nívós női magazinnak tartok): én meg itthon unottan lapozgattam, elolvastam a cikkek címeit, megnézegettem a hozzájuk tartozó képeket, és már tudtam is miről szólnak a történetek. Semmi, de semmi újat nem tudtak nekem mondani. Egy kósza írás sem keltette fel a figyelmemet, még öt percre sem. Így van ez a tévével is: legyen az híradó, pletykaműsor, reggeli csevegés... semmi sem érdekel. És ez az alaphelyzet a hétköznapjaimban is.

Nem vagyok már kíváncsi semmire! Úgy érzem, nem akarok már újat megtudni, mert már mindent tudok.

Ez nyilván téveszme. Mégis teljes apátiával fordulok a világ felé.

Nem vagyok depressziós vagy ilyesmi. Csak éppen a magánéletem rendben van, nem hajt a vágy, hogy minden hétvégén bulizni, társaságba járjak, éjszakába nyúló beszélgetéseket folytassak vadidegenekkel a romkocsmában, vagy éppen szerelembe essek egy szimpatikus fiatalemberrel éjfél és hajnali négy között. Persze néha hiányzik, hogy bölcsészmódra megváltsam a világot a kávézóban, és, hogy kitomboljam magam a "sáros lett az új cípőmre"; de szingli barátnőimnek sikerül néha elcsábítani, és ebbéli igényem ki is van elégítve egy hónapra.

A munkámban teszem a dolgom, igyekszem figyelmesen elvégezni a rám szabott feladatokat. De itt vége is a történetnek. Nem teszem oda magam, nem brillirozok. Én jóval nagyobb munkabírással és kreatívitással bírok, mint amennyit most mutatok a külvilág felé. Ennek miértjére egyszerű a válasz: nincs kedvem a motiváltsághoz.

Biztos sértett vagyok, amiért nem úgy jöttek össze a dolgaim karrier terén, ahogy én azt elképzeltem magamnak. Szép csendben duzzogok hát a sarkomban.

 

U.i.: A munkám egyébként jó. Kiszámítható, és megfelelő mértékben honorált. Ráadásul legalább az egyik szakomnak van köze hozzá, úgyhogy nem hiába végeztem el az egyetemet. Szóval nincs gáz, csak megint bováryné-skodok :-)

Címkék: állás hétköznapok igazság

5 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://nyarifecske.blog.hu/api/trackback/id/tr702033668

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

azallamenvagyok 2010.05.27. 15:04:56

csak sikerül ehhez is hozzászólnom végre...

kell néha is ilyen, és ahogy te kezeled, végképp nem gond:)

nyarifecske · http://nyarifecske.blog.hu 2010.05.27. 18:44:53

@Vorg a Halhatatlan Báró: nem gondolom... Bár ki tudja, biztos ez a sok zivatar az oka :-)

@azallamenvagyok: hihi, olyan tökéletesnek látszom az írásaim alapján ;-)

zolddio 2010.05.29. 16:34:30

Nagyon extra munkának kell lennie annak, amit éveken keresztül maximális tudásszomjjal végzel. :) Én elvileg azt csinálom, amit mindig is akartam, de így az új helyen fél év után jelentősen csappan az igyekezetem, a maximalizmusom, a motivációm, hidd el. Pedig nem egy irodában ülök, új emberekkel találkozom, kreatívnak kell lennem, és mégis. Valahogy rutinná válik az egész. Ettől eleinte megijedtem, de kezdek rájönni, hogy ez törvényszerű. Nekem az a lényeg (előző munkahelyemből tanulva), hogy ne legyen annyira stresszes, amiért nekem már nem éri meg ott lenni. Most úgy érzem, jó helyen vagyok, és ha olyan kedvem van, 1000 fokon égve végzem a munkát (ami a végeredményen is meglátszik persze), ha meg teszek az egészre, akkor is lesz belőle valami, és ugyanannyit fizetnek érte. :)

Amúgy én most szobafogságom alatt vettem egy Nők Lapját meg egy Sztorit, régebben ezzel a két lappal órákig elvoltam. Most 10 perc volt max a kettő együtt. Szóval sztem nem benned van a hiba. :) A tévézésbe is belecsömörlöttem mostanában. Olvasás? Annyi jó könyv van, most lesz könyvhét is! Valami tanfolyam? Én lakberendezőit szeretnék majd csinálni, egyszer, talán 20 év múlva. :P

nyarifecske · http://nyarifecske.blog.hu 2010.05.29. 19:43:11

@zolddio: na ja, csak én ezt egy hét után érzem, amit te több hónap után :-) De amúgy tudatosan teszek azért, hogy ez ne így legyen. Amúgy vmi kreatív tanfolyamon, hobbin én is töröm a fejem, csak még nem találtam ki, hogy mi lenne az, ami összeegyeztethető a munkával és a magánélettel.
A NL-val kapcsolatban pedig megnyugtattál... .-)
süti beállítások módosítása