A következő eszmefutattást a primula által felvetett eü szex és az azt követő vita ihlette. Nem mondom, hogy nálam van a bölcsek köve. Csak azt tudom elmesélni, hogy én miért vetemedtem rá, és milyen érzelmeim, érzéseim vannak ezzel kapcsolatban. Fogadjátok szeretettel, tőlem nektek :-)
Ahhoz, hogy az ember lánya végleg a kukába dobja a tündérmeséket, ahhoz kell egy intenzív szerelem, és egy hatalmas pofon. Ennek a pontos részleteit nem mesélném el, így is rágódtam rajta hónapokig. Legyen elég, hogy én iszonyatosan odavoltam egy fiúért, akivel randizgattam, majd annál több is volt, aztán feltűnt, hogy valami nincs rendben és lassacskán (a hangsúly a lassún van!) kiderült, hogy hát ő nem az a hűséges típus. Én meg időközben teljesen a személyes vonzereje alá kerültem, ő valószínűleg ezt élvezte is, és még hónapokig folytattuk a huza-vonát. Rohadtul kegyetlen érzés volt az egész, de ma már úgy tekintek rá, mint arra, aki felnyitotta a szememet, és voltaképpen rengeteget köszönhetek neki. Tudom, hogy részletek hiányába ezt nehéz megérteni, de ez az egyetlen kapcsolat amiről ebben a blogban nem szeretnék sokat beszélni. Szóval, az én nagy csalódásom itt kezdődött.
És a széria folytatódott. Csak és kizárólag olyan pasikat ismertem meg, akik baromi érdekes személyiségek voltak, randiztam velük, lefeküdtem jó néhányukkal (olyannal is, akiről tudtam, hogy barátnője van). Semelyikőjük sem akart tőlem soha semmi komolyat, mindegyik különböző okot hozott fel, de a konkluzió mindig olyasmi volt, hogy még ki kell élni magukat. Sokszor nem is bántam annyira, hamar túltettem magam rajtuk. A cérna nemrég szakadt el, amikor minden erőfeszítésem ellenére (ti. hogy egyik pasinak sem szabad hinni és rózsaszín ködben úszkálni) kegyetlenül levettek a lábamról, majd a jómadár hirtelen eltűnt - pedig ő lehetett volna életem férfija, ezt komolyan mondom (tökéletes lelki és szellemi hullámhosszon voltunk).
Na, én itt jutottam végleg arra az elhatározásra, hogy kemény leszek. Még fiatal vagyok, nincs veszve semmi. Tapasztalnom kell még. Előttem a világ (mögöttem meg egy pasi... haha). Szóval tök jól kitaláltam magamnak, hogy én talpraesett szingli csaj vagyok, aki nem savanyodik be, és nem is lesz b.szatlan p.csa. Segítőkész hímnemű barátok meg mindig vannak ;-)
Jelenleg is benne vagyok egyfajta eü szexben. Mikor megismerkedtem vele, a beszélgetésünk során már tisztáztam, hogy én most carpe diem fázisomat élem. És bár soha nem csináltam még ilyet, de a megismerkedésünket követő éjszakát vele töltöttem - mondjuk nem volt teljesen vadidegen, ugyanis egy ismerősöm ismerőse. Amikor felhoztam neki a következő randi alkalmával ezt az "éljünk a mának"-dolgot, csak annyit válaszolt, hogy tudja és tiszteletben tartja. És most pont ettől lenne (!) egészen fantasztikus a kapcsolatunk. Hogy nincs agyalás, nincsenek felesleges körök. Két ember van, aki élvezi egymás társaságát. És pont.
Ehhez képest, én tegnap éjszaka nem tudtam elaludni. Mondta, hogy oké, akkor beszélgessünk (nem kellett sokat rinyálnom, csak egy mondat hagyta el a számat, hogy "most meg már nem tudok aludni", és erre jött egyből a reakció... hiába, ért a nők nyelvén :-)). Szingli csaj vagyok, carpe diem van ugyebár, kötöttségektől mentes szex, és én miről kezdem őt kérdezgetni az éjszaka közepén az ágyban, szex után? A családjáról! Hát teljesen meghibbantam? Gyakorlatilag a-tól z-ig mindent kikérdeztem és ő meg készségesen válaszolt, sőt, magától mesélt!
Na most akkor mi a lópikula van? Moziba hívott, és a barátaimmal kvaterkázik. Hogy is állunk ezzel az eü szex dologgal? És mi van, ha én meg könnyedebben szeretném kezelni? Egyáltalán: könnyedén akarom kezelni? Ma reggelre ráadásul primula is rávilágított az ellentmondásokra. Ezen filóztam ma egész nap.
Persze, létezik érzelemmentes szex, ami nyilván nem teljesen mentes az érzelmektől, pláne nőknél, mert mint tudjuk az orgazmus igencsak az agyban dől el (és nem simán az ágyban ... uhh, ma nagyon sziporkázom :-)). De én erre meg azt mondom, hogy nem kell ehhez szerelem, csak vonzalom. Azt meg elég sok pasi iránt érzek.
Viszont ha jobban belegondolok, nem ment könnyen a naaaagy érzelmek kiküszöbölése. Mert nem értettem meg, hogyan lehet ilyet. Aztán rájöttem.
Persze az is lehet, hogy mindezt csak bosszúból csinálom... mert az általam frekventált férfiak mind ilyen csapodárok. Bosszú a világ és a pasik ellen. Ha ti így, én is így!
Nem mellesleg önvédelem is. Hogy én ne sérüljek soha, soha többet!
(Azt hiszem ez a végszó....kifogytam a szuflából :-))