Persze mindezt egy indiainak és egy afro-amerikainak köszönhetik. Mellesleg az elnök is fekete.
Szóval az van, hogy 2012-ben eljön a világvége: földcsúszamlás, szökőár, vulkánkitörések. Csak pár százezer ember élheti túl. Azok, akik váltottak jegyet a hajóra, ... és azok, akik a szerencse folytán jókor voltak jó helyen, és egészen véletlenül mindig az utolsó pillanatban menekültek meg a földrengéstől, a lángoktól és egyéb akadályoktól.
És ne olvasson tovább az, aki még nem látta és megakarja nézni a 2012-t.
Összeszámoltam, Jackson és családja, valamint közvetlen ismerősei összesen nyolcszor menekülnek meg a biztos haláltól. Többször, mint ahány élete egy macskának van. Na jó, közben négy embert beáldoznak, de azok amúgyis apróbb mellékszereplők voltak. A lényeg, hogy az összes gyerek, na meg a kutya túlélik, és egy szebb világ felé hajózhatnak.
Brave new world... Csak kár, hogy nem erről szól a film. Merthogy sok mindenről szólhatna a 2012, de a rendező két és fél órán keresztül unalmas vizuális elemekkel tratkál minket. Azért unalmas, mert nagyjából ugyanezt a technikai kivitelezést kb. 10 évvel ezelőtt már megkaptuk az Armageddontól, a Deep Impac-től és a Függetlenség napjától... Nincs új a nap alatt (hogy stílusos legyek, hiszen a Nap a hibás mindenért :-)). Ráadásul a 2012 cselekményénél és párbeszédeinél még az Armageddon is szásszor jobb volt. Ott tényleg majdnem sírtam, amikor Bruce Willis feláldozta magát. De itt már csak röhögni tudtam a sok szerencsétlenkedésen. No meg a lábammal dobolni és sóhajtozni, hogy mikor lesz már vége (párom rettentően értékelte :-)). Kérem szépen, ami szar, az szar.
Könyörgöm, amikor túl vagyunk csomó katasztrófafilmen, ahol ezek a témák már mind előjöttek, meg olyan izgalmas sorozatokon, mint pl. a Lost, akkor legyen olyan kedves a drága rendező és forgatókönyvíró, és erőltessék meg egy kicsikét jobban a fantáziájukat.
Oké, hogy egy ilyen filmnél elsősorban a látványért és az effektekért megyek be a moziba: a cselekmény másodlagos. De van az a pont, amikor a bugyuta történet és az idótábbnál idiótább "véletlen egybeesések" (pl. a Himlaján lezuhanó gép menekültjei összetalálkoznak egy tibeti kisteherautóval... ott ahol ugyebár a madár se jár), szóval mindezek elfeledtetik a látványos kivitelezést, és csak az a kifejezés motoszkál a fejemben, hogy "szánalmas".
Annyi minden érdekes dolog van benne ebben a témában: ti. hogy 2012-ben eljön a világvége, ahogy azt a maják is jósolták. Például az, hogy mi történik azután, hogy az egész bolygót ellepte a víz, és a pár százezer túlélő hogyan népesíti be újra a Földet. Egy órában lerendezném a katasztrófa részt, és utána jöhetne a lélektan. Persze lehetett volna sci-fi-sre is venni a figurát, azzal, hogy nem egy Noé bárkáját építenek, hanem egy valódi űrhajót és keringenek vele az űrben. Ez a 2012-höz képest már jóval a valóságtól elrugaszkodottabb nézet lenne, de legalább érdekesebb. De ha nagyon a katasztrófára akarjuk helyezni a hangsúlyt, akkor meg minek az egyórás szereplő és témabemutatás. Akkor már legyen in medias res. És gyilkoljuk kegyetlenül a főszereplőket, lelkiismeret-furdalás nélkül. Mert hiába minden szólam az emberbaráti szeretetről, ezt 2009-ben már el kéne felejteni, és lehagyni a filmvászonról. Vagy tiszteségesebb dialógusokat írni.
No mindegy, kár azon keseregni, hogy mit tehetett volna a rendező, ha egyszer egy ilyen nagy költségvetésű, ám rettentő unalmas filmet tudott magából Hollywood kipréselni. Ha azt veszem, ez egy klasszikus katasztrófafilm. De lehet, hogy ezeknek lejárt az ideje?
Pár gondolat a végére: egy-két jó pontot azért kiosztanék a 2012-nek. Nagyszerű a csavar benne, hogy itt mégsem űrhajóról van szó, hanem igazi hajóról. Tetszett a 21. századi családmodell is: elvált szülők, két gyerek, anyuka újraházasodik, és így ötösben menekülnek. Az orosz üzletember meg egy valóságos színfolt volt. Végül, megjegyezném, hogy jók az effektek, csak túl sok van belőle. Hiszen minden művészi alkotásnak az alapja, hogy a kevesebb több. Ezt Emmerich is tudhatná, pláne, hogy jártas a katasztrófafilmekben és sci-fikben (Godzilla, Függetlenség napja, Csillagkapu). Na mindegy, most nem jött össze neki.
