(A technika ördöge úgy gondolta négyszer posztol. Vagyis én posztoltam négyszer, de azért mert éjjel nem akarta publikussá tenni, csak most látom, hogy mégis :-))

- "Mert te üvegfalakat építesz magad köré" , "Túlbiztosítod magad". Valóban nem vagyok egy kifejezetten kalandvágyó alkat.

- "A veszély annál messzebb van, mint amilyen közel van a baj". Ma este pusztán empíriából rám lötyintettek egy kis sört. Legközelebb tudni fogom, hogyha lódul a pohár, eléteszem a kezem, és kivédem, hogy ne loccsanjon a ruhám ujjára a nedű. Tapasztalat. Amíg nem történik meg, addig nem tudok róla. Ha soha nem próbálom meg, nem derül ki.

- Itt állok egy majdnem-diplomával a kezemben, három idegennyelvvel a tarsolyomban, nem elhanyagolható érzelmi és racionális intelligenciával, és mégsem teljesíthetem be a vágyaimat (már el is felejtettem mik azok... volt benne dokumentumfilmezés, volt benne Kepes András, mint példakép, volt benne multikulti.. de már nagyon haloványan él bennem). Szóval, nem azért nem tudom mindezt megvalósítani, mert nem vagyok elég jó, hanem azért, mert nincs rá lehetőség. Vagy én vagyok túl gyáva?

-Ahogy erre ma este egy kvázi vadidegen rávilágított: nem is biztos, hogy én annyira akarom az elsőkörös munkákat, ami után kajtatok.

- A magánélet 10 pontot ér, a karrier csak 8,5-öt.

- Ugyanakkor, csak szeretetből és elismerésből nem lehet kenyeret venni, és ruházni a gyereket.

- Utálom a "háereseket". Mert őket csak betanítják a cég filozófiájára, pszeudo-tudományt találnak ki az önéletrajzok és motivációs levelek elemzésére. Közben értenek egyáltalán a munkához, amire embereket toboroznak? Kétlem (tisztelet a kivételnek).

- Most komolyan: hány tehetségtelen vadbarom rohangál céges kocsival a segge alatt, pusztán azért mert jól tud excel-táblázatot elemezni, és csilli-villi power point bemutatót tartani?! Eközben én itt ülök, kedden hajnali négykor, mert qrvára RÁÉREK, baszki!

- És a sors ironiája: ismerőssel bárban kesergünk azon, mennyire nehéz ma Budapesten munkát találni, amikor megjelenik egy volt-kolléga, aki lehet, hogy majd tud valami munkát nekem (naná, hogy az előskörös, szívemvágya melók közül). Most ennek tulajdonítsak jelentőséget?

-Öt évvel ezelőtt nekem senki sem mondta, hogy egy szép napon túlképzett leszek, és azért nem kapok munkát. Ha ezt tudom, nem veszem ennyire komolyan a felsőoktatást.

- És mégis, ha körbenézek magam körül, meg kell állapítanom, hogy mégiscsak én vagyok a béna, ha egyszer másoknak sikerül(t)...

- Hajj, ezen már csak Terézanyu (aka Rácz Zsuzsa) segíthet. A Télapótól már megrendeltem az új könyvet, remélem ott lesz a fa alatt. Ha munkám nincs is, legalább hadd viduljak egy jót.