Szóval rájöttem mi az én nagy bajom (és mellesleg miért volt igaza a főnökeimnek, amikor második nap közölték, hogy nem látszik rajtam a motiváltság).

Tehát a helyzet egyszerű: nincs kedvem tanulni, újat megismerni. Erre egyébként annak kapcsán jöttem rá, hogy nagyanyám odaadta a kiolvasott Nők Lapját (amit amúgy egy nívós női magazinnak tartok): én meg itthon unottan lapozgattam, elolvastam a cikkek címeit, megnézegettem a hozzájuk tartozó képeket, és már tudtam is miről szólnak a történetek. Semmi, de semmi újat nem tudtak nekem mondani. Egy kósza írás sem keltette fel a figyelmemet, még öt percre sem. Így van ez a tévével is: legyen az híradó, pletykaműsor, reggeli csevegés... semmi sem érdekel. És ez az alaphelyzet a hétköznapjaimban is.

Nem vagyok már kíváncsi semmire! Úgy érzem, nem akarok már újat megtudni, mert már mindent tudok.

Ez nyilván téveszme. Mégis teljes apátiával fordulok a világ felé.

Nem vagyok depressziós vagy ilyesmi. Csak éppen a magánéletem rendben van, nem hajt a vágy, hogy minden hétvégén bulizni, társaságba járjak, éjszakába nyúló beszélgetéseket folytassak vadidegenekkel a romkocsmában, vagy éppen szerelembe essek egy szimpatikus fiatalemberrel éjfél és hajnali négy között. Persze néha hiányzik, hogy bölcsészmódra megváltsam a világot a kávézóban, és, hogy kitomboljam magam a "sáros lett az új cípőmre"; de szingli barátnőimnek sikerül néha elcsábítani, és ebbéli igényem ki is van elégítve egy hónapra.

A munkámban teszem a dolgom, igyekszem figyelmesen elvégezni a rám szabott feladatokat. De itt vége is a történetnek. Nem teszem oda magam, nem brillirozok. Én jóval nagyobb munkabírással és kreatívitással bírok, mint amennyit most mutatok a külvilág felé. Ennek miértjére egyszerű a válasz: nincs kedvem a motiváltsághoz.

Biztos sértett vagyok, amiért nem úgy jöttek össze a dolgaim karrier terén, ahogy én azt elképzeltem magamnak. Szép csendben duzzogok hát a sarkomban.

U.i.: A munkám egyébként jó. Kiszámítható, és megfelelő mértékben honorált. Ráadásul legalább az egyik szakomnak van köze hozzá, úgyhogy nem hiába végeztem el az egyetemet. Szóval nincs gáz, csak megint bováryné-skodok :-)