Jajjistenkém, hagyd már Csernust a francba. Jó, értem, stresszelsz a palik miatt, választ keresel, megoldást. De nehogymár ez a bulvárköcsög mondja meg a tutit.
Magamból kiindulva, ha azon parázol, hogy mindent megtettél-e a kapcsolatért, kimostad a gatyáját, megrágtad helyette az ételt, stb., attól még nem biztos, hogy nem lesz egy kőbunkó, és csal meg fűvel-fával. Vagy csak azért van veled, mert te elméletileg tudod, mi kell egy kapcsolatba, és kiszolgálod őt érzelmileg-szexuálisan, mindenhogy. Aztán majd ha belefáradsz, ott állsz csalódottan egy elkényeztetett ipsével a nyakadon, és azon gondolkodsz, hol rontottad el.
Nyavajgok én is eleget, de a lelkem mélyén tudom: nekünk férfiaknak az kell, hogy 1. A nő legyen okosabb, és használjon minket. 2. Tegye ezt úgy, hogy azt hihessük, mi irányítunk.
Még 1 kéretlen tanács: a kapcsolat elején add párszor a legrosszabb énedet, és ha így is kellesz neki, talán hosszú távú lesz. Ha meg nem, legalább az elején kiderül :)

Nekem eddig három komolyabbnak mondható kapcsolatom volt, mind a három srácnak elváltak a szülei... És nohát, a mostani, alakulóban lévőnek is. :) Én már nem is csodálkozom. Inkább szerencsésnek tartom magam, hogy az én szüleim együtt vannak. Ugyanakkor megváltozott a válásról a véleményem: nem a világvége, és ahogy látom, nagyon sokan tudnak új párkapcsolatot kezdeni, boldogok lenni a válás után sok-sok évvel is. Talán azok a srácok, akiknek ugyan elváltak a szülei, de később új párra találtak, még nem késtek le arról, hogy mintát kapjanak egy jó kapcsolatról. Mások meg a szülők rossz példáját látva megfogadják, hogy juszt is boldog családi életük lesz! Szóval szerintem ez nem annyira számít. Mindenki önmaga, nem a szülei klónja, és ha eléggé felnőtt, el tudja dönteni, melyek a jó példák, amelyeket követni akar. Sok normális pasi van, hidd el. :) Nagyon-nagyon-nagyon drukkolok. :)

@yuppie: ó, nehogy azt hidd, hogy Csernust én istenítem. Ellenkezőleg! A könyveit azért olvasom, hogy tudjak mibe belekötni (rendszeresen hangosan szoktam vitatkozni vele olvasás közben) ;-) Viszont van egy-két meglátása, amiben van némi igazság, vagy, amit érdemes megfontolni. A fent említett párkapcsolati minta is ilyen. Nyilván sarkítottam egy picikét a statisztikát illetően.
Amúgy: nem azt mondtam, hogy egy kapcsolatban én akkor érzem jól magam, amikor kimoshatom a másik szaros gatyáját, hanem akkor - és ezt a szüleimtől láttam -, hogyha tudom, hogy ő is ugyanúgy kimossa az enyémet. És nem azért mert hárpiaként ráripakodtam, hogy "mosd már ki", hanem kérés nélkül teszi, azért mert szeret (és nem a szenvedélyes szerelemről beszélek, hanem a házastársiról, ami megint csak más). De ismétlem, én ezt a szüleimtől látom, nekem még nem igazán sikerült átvinnem a gyakorlatba ;-)
Ami pedig a női okosságot és irányítást illeti: ugye az okos kifejezést a ravasz értelemben használtad? Mert, hogyha az eredeti jelentésében, akkor erről most komoly vitát tudnék nyitni (ti. azt vettem észre, hogy a férfiak elismerik, ha egy nő okos, de menekülnek is a kapcsolat lehetősége elől)...
Abban meg egyetértünk, hogy a legrosszabb énemet kell adnom a kapcsolat elején, csak az a baj, hogy rohadtul őszinte lány vagyok, és mindenkit, így a férfiakat is, partnerként kezelem. Nem tudok tudatosan manipulálni, nem akarok tudatosan hisztizni (mert amúgy nem szoktam... de tényleg nem. amikor én azt érzem, nagyon hisztis vagyok, akkor vagyok olyan, mint egy átlag nő... nem fényezni akarom magam, csomó rossz tulajdonságom van, de ez éppen nem az :-)).

@bogyócska: Én sem hiszem, hogy a válás a világvége lenne. Sokszor jobb választás, mint benne maradni egy szar házasságba és csak nyelni, meg veszekedni. Az ilyen családban felnövő gyereknek aztán pláne nem lesz esélye normális kapcsolatra.
Abban egyébként igazad lehetne, hogy ha egyszer felnő az ember, akkor az ő döntése, hogy milyen életet él. Igen ám, de - és itt szerintem Csernus nem mond hülyeséget - hiába akarna másmilyen életet élni, nem tud, mert nincsen előtte hiteles jó példa. Tehát akaratlanul is leutánozza a szülői magatartást. Ahhoz, hogy ez másként legyen, kemény felismeréseket kell tennie, és fájdalmas utat végigjárnia, hogy megváltoztassa önmagát.
Ez amúgy most azért vicces, mert ha belegondolok abba, hogy a szüleim péládja alapján nekem elvileg jól müködő kapcsolatba kellene élnem, és ez mégsem így van, akkor mégis csak megdőlni látszik Csernus doki elmélete. Vagy ez fordítva nem igaz? A jó szülői példa nem predesztinál automatikusan egy jó kapcsolatra? :-) Valamit biztosan én szúrok mindig el. Elhiszem, hogy sok-sok normális pasi van, de nekem sikerül unos-untalan olyanba belebotlani, aki nem tud a szó klasszikus értelmében vett normális kapcsolatot kialakítani velem. És igen, én a normális pasit észreveszem, de nem kell. Ne kérdezd miért, nem tudom...

"A jó szülői példa nem predesztinál automatikusan egy jó kapcsolatra?"

Szerintem abszolút nem. És a szülők válása sem arra, hogy kötelezően rossz lesz a gyerekek párkapcsolata. Például eleve az sem mindegy, hogy hány éves a gyerek (pici, tinédzser, netán már huszonéves), amikor a szülők elválnak. Ha adott két testvér, az egyikük 20 éves, a másik még csak 10, máshogyan élik meg a szüleik válását. Az se mindegy, anyuka/apuka összejön-e újra valakivel, azzal milyen a gyerek kapcsolata, stb. És ha együtt maradnak a szülők, tehát nem válnak el, akkor mi biztosítja, hogy ez nem csak látszat-együttélés? Nem válnak el a gyerek miatt, mégis ez van rosszabb hatással a gyerekre, mintha elválnának. Szóval sok összetevős ez a dolog. Engem mindenesetre soha nem érdekelt, ha megismertem egy pasit, hogy mi van a szüleivel. Persze, bizonyos idő után igen, meg ez nyilván hamar szóba kerül, de soha nem volt elsődleges, nem ez alapján ítéltem.

Amúgy Csernusnak volt egy gondolata A nő elején, miszerint sok nő nem akar felnőni, mert gyereknek lenni jó. De amíg nem akarnak felnőni, sokszor harminc évesen sem, addig hogyan legyen kiegyensúlyozott kapcsolatuk, netán gyerekeik? Ez elgondolkodtatott, és rá kellett jönnöm, hogy igaz. Én se akartam felnőni még egy ideig, pedig most már villámgyorsan kéne...

Amúgy nem olvastam végig a könyvet... Majd talán egyszer.

@bogyócska: ez mennyire igaz bakker, mármint hogy a nők nem akarnak felnőni :D
A feleségemnél, meg a szeretőmnél is néha úgy érzem, hogy nem két gyerekem van, hanem velük együtt már négy. Csoda, ha állandóan fáradt vagyok, ennyi kölökkel :P

@yuppie: Vicces, hogy én meg úgy érzem, a férfiak nem akarnak felnőni ;-)