Barátnőmmel beszélgettünk arról, hogy tulajdonképpen csak barátságből szabad férjhez menni. Szerintem a barátság nem sokban különbözik a szerelemtől, de sokkal reálisabban látod a másikat. Viszont ugyanolyan gyengéd a viszony. Nos, íme a kritériumok, hogy milyen férfihoz mennék feleségül. (Jelenlegi helyzetemben ennek a listának nincsen különösebb relevánciája, mert véleményem szerint jó pár évig nem fogok ilyen pasit találni, addigra meg lejjebb adtam a követelményekből :-))
- legyen határozott, kritikus a világgal szemben, legyen véleménye, legyen olvasott
- egy fáradt nap után érezze, hogy mire van szükségem (csendre, egy masszázsra, egy finom vacsira, szexre vagy éppen alvásra)
- vegye ki a részét a gyereknevelésből, és egyben legyen bizonyos fajta példakép
- értse meg jól magát a családtagjaimmal
- legyen ambiciózus (nem kell, hogy felsővezető legyen egy nagy cégnél, de legyenek tervei, elképzelései bárhol is dolgozzon)
- rendszeresen vigyen el kikapcsolódni (kirándulás, mozi, színház, kiállítás, stb.)
-legyen alkalmazkodó
Nagyjából ennyi. Még mielőtt kiröhögnétek, hogy milyen naiv vagyok, ismételten leszögezném, hogy ez a mostani, tapasztalatlan értékrendemet tükrözi. Egyelőre alakulófélben vannak az elképzeléseim a tökéletes férjanyagról :-) És természetesen cserébe én is ugyanezeket az elvárásokat teljesítem.
