Hazasember blogja igencsak elgondolkodtatott. Sok mindenben igaza van: például abban, hogy tabuként kezeljük a csajozási technikákat. Magától értedődőnek vesszük azt, hogy vannak jópasik és lúzerek. Abba meg bele sem gondolunk, mi gyarló nők, hogy milyen kemény út vezet egy férfinak odáig, hogy ismerkedni tudjon.

Akinek ez nem megy zsigerből, az el is áshatja magát szerencsétlenségében?

Gondolom 100-ból 99-en azt mondják, nem. Azt most nem is részletezném, hogy egy teszetosza hapsi mégis hogyan talál párt magának (legyen elég annyi, hogy nem vagyunk egyformák, mindenki más típusra bukik).

Szóval  hálás vagyok házasembernek, hogy felhívta a figyelmünket az ellentmondásokra : komoly rágódásra késztettek engem az érvei.

És ahogy magyaráztam a bizonyítványom (ti. hogy miért titulálok "szerencsétlennek" egyes pasikat), rájöttem arra, hogy mi az, ami nem klappol az ilyen nőcsábászakadémiáknál. Pofonegyszerű: nem a valós igényeket elégítik ki.

Mi egy "lúzer" pasi igénye: hogy dugjon? Nem hinném. Arra ott vannak a különböző szolgáltatásokat nyújtó prostik. Egy tipikus, visszahúzodó, ismerkedésben aligha jártas srác nem egyájszakás kalandot keres (még, ha nagyban ezt hangoztatja az álarca mögött). A párját keresi - tudom, nem én találtam fel a spanyolviaszt, mindenki ezt akarja.

Na de kérem alássan, lehet, úgy párt találni, hogy közben olyan szöveggel bombázzák az agyát a tanfolyamon, ami csupán egy éjszakára elég?

Megtanítják arra, hogyan cseteljen úgy egy csajjal, hogy az közben masztizzon. Valamint elsajátíthatja azt is, hogy hogyan húzza le úgy a lány nadrágját, hogy az ne tudjon visszakozni... Nos mindez számomra nem a valódi érzelmekről tanúskodik.

A magukat lúzernek érző pasik azért mennek el egy ilyen akadémiára, hogy az ott elsajátított technika segítségével rátaláljanak a párjukra. Cserébe mit kapnak (és mindezt úgy, hogy észre sem veszik, hogy átverték őket)? Sablonokat arra, hogyan csábítsanak felszínes kislányokat az ágyukba...