Megvan az új állásötletem: alibi ember leszek. Álbarátnőt alakítok, vagy elmegyek a hűtlen feleségek helyett konferenciákra, miközben ők egy hotelben kamatyolnak a szeretőjükkel.... Ilyen ügynökség az internet és a Napló tanúsága szerint létezik: alibigyártó cég. Aki bármilyen ügyletedet fedezi. Ha próbára akarod tenni szerelmed hűségét, színészekkel próbálja elcsábítani őt. Ha féltékennyé akarod tenni párod, a színész eljátssza az álbarátod. Ha hűtlenkedni akarsz, az ügynökség fedez téged.

A cég szóvivője szerint, ha egyszer létezik ez a jelenség (vagyis a megcsalás), akkor azt nem megítélni kell, hanem kezelni. És hogyan kezelné ezt másként a vállalkozó, ha nem támogatással. Ha hazudunk, hazudjunk jó nagyot és mindezt profizmussal!

Gratulálok! És én még azt hittem, hogy a győzikesó-val elértük mélypontot. Tévedtem.

Szóval ez igen! Le a kalappal az élelmes pénzhajhászok - meg úgy amblokk az egész társadalom - előtt! Örülök, hogy még véletlenül sem próbálunk meg szembenézni önmagunkkal, gyengeségeinkkel, hibáinkkal, rossz párkapcsolatainkkal. Minek is azt? hiszen még támogatnak is ebben a "profik" (ezzel a szóval jellemzi magát az a bizonyos ügynökség).

Szó sincs róla, hogy én magam lennék a megtestesült erkölcs. Én is kavartam már boldog párkapcsolatban élő férfival. De fiatalság, bolondság. Azóta benőtt a fejem lágya, átértékeltem a dolgokat. A két év szingliségben eltöltött tapasztalataim alapján levonhattam a következtetést: az emberek buták és undorítóak. Igen, néha még én is az voltam. De sikerült rádöbbennem arra - és ehhez egy normális férfi is kellett -, hogy van még őszinteség és önismeret a világon.

Persze huszonévesen mégis mit papolok én a hűségről és a párkapcsolatról, amikor nem éltem le tizenévet egy férfi mellett? Nem szembesültem a gyerekneveléssel, a mindennapi piszlicsáré gondokkal, az unalommal. De nem tehetek róla, ott motoszkál bennem, hogy az élethez gerinc kell (oké, ezt Csernustól vettem, de mélyen egyetértek vele). Azt viszont sajnos nem lehet a plázában venni kilóra. Azért meg kell dolgozni. Pokoli nehéz lehet szembenézni önmagunkkal. És a tükröt sem köpködhetjük, minden egyes alkalommal, amikor belenézünk, mert fárasztó azt letisztítani mindennap.

Hát jó! Legyenek megcsalások, legyenek őszintétlen kapcsolatok! Legyen ebből biznisz, ha már úgyis ilyen korcsok vagyunk! Hazudjunk a párunknak, hazudjunk a gyerekeinknek, hazudjunk önmagunknak: az nem fáj. Mégis ki szeret fájdalomban élni?

Én viszont nem szeretnék gyereket szülni egy ilyen világba (ezt még sosem mondtam, de most kezd betelni a pohár).

N.b.: Mindazonáltal merem remélni, hogy ez az egész alibi dolog csak egy médiahack (mint a magyar afrikai törzs volt). Akkor némiképp helyreállna a lelkivilágom.