Az ember lánya kiszemeli a célpontot. A célpont is tetszetősnek találja a lányt. Gyors ismrekedés után megbeszélnek egy időpontot, hogy közelebbről is megismerhessék egymást.

A lány a találkozó előtt gondosan kiválasztja a ruháját, megfürdik, hajat és fogat mos. Szépen kisminkel. Nem szabad, hogy túl hivalkodó legyen, de azért ápoltnak és csinosnak kell látszania*.

A lány érzi, ott kell lennie a topon, hátha végre megtalálja az igazit. Negyed órával előbb elindul, nehogy akár csak egy percet is késsen az állandó dugó miatt - még a végén meggondolja magát a másik, egyébként is rossz benyomást kelt, ha sokat késik az ember, még ha nő is.

A lány megérkezik, szívélyesen üdvözlik egymást a kiszemelttel. Leülnek beszélgetni. Kényszeredett mosolyok és repdeső pillantások váltják egymást. A helyzet kezd melegedni. Általánosságok után, rátérnek a komoly dolgokra. Álszent és körmönfont kérdésekkel próbálják egymástól megtudakolni, hogy mennyire elkötelezett, megbízható, felelősségteljes a másik - hiszen itt most nem egyéjszakás kapcsolatról van szó.

A lány megfontoltan válaszolgat a másik kérdéseire: rutinos már, tudja mikor mit kell mondania. Persze mindig érik váratlan kérdések. De felveszi a kesztyűt, kell neki a kiszemelt... olyan régen keresgél már, legalább próbálják meg együtt, ha csak egy kis időre is.

Ugyanakkor azt is tudja jól a lány, hogy nem szabad erőlködnie sem, az túl kétségbeesettnek tűnik. Higgadt, de komoly mosollyal fordul a másik felé.

A vallatás tovább folytatódik, most jön a rázós rész: hogy állunk a családdal? Mikor szeretnénk majd gyereket? Átvillan a lány agyán, hogy ilyet első alkalommal igazán nem szép dolog kérdezni, de végülis ha hosszú távra tervez az ember, akkor kénytelen tisztázni az ilyesmit már az elején. Nem tudja mit is válaszoljon. Kiegyensúlyozott, sikeres, boldog nőnek kell látszania, aki az ambiciói és karrirerje mellett a családra is szán időt. És naná, szeretne majd kölyköket. Nem túl korán, nem túl későn. De vajon a kiszemelt mit akar? Hogy sose szüljön gyereket?

Aztán itt vannak az előző tapasztalatok. Erre is kíméletlenül rátér a másik. Fontos tudnia, mit élt meg a lány régebben. Ez ez utálatos rész, az "exek". A rossz kapcsolatokat nem szabad felemlegetni, mert lúzernek tűnik az ember, hogy összeállt egy hülyével. Ugyanakkor a jól müködő kapcsolatból meg miért lépett ki? Választ kell adni, különben nincs értelme, hogy itt üljön a kiszemelttel szemben. Kényes kérdés, rá kell hát fogni a külső okokra - amelyekben van is igazság, meg nincs is.

Mindegy, el kell terelni gyorsan a szót. Most a lány jön. Szeretné megtudni, hogyan tervez a kiszemelt a jövőben. Vajon csak ki akarja használni őt mindenféle felelősség-vállalás nélkül, vagy komoly elköteleződést vár? Mennyire akarja igénybevenni? Vajon jut majd mellette ideje a hobbira és a barátaira is, vagy teljesen magába akarja szívni? Egyáltalán megéri ez neki?

A beszélgetés végeztével, vidáman elbúcsúznak egymástól a mihamarabbi viszontlátás reményében. A kiszemelt megigéri, hívja majd.

A lány rágódik. Ha felhívja és találkoznak még, az jót jelent. Persze korántsem azt, hogy lesz is ebből valami. Sok kérdés van, amit nem érintettek még. És ott van a gyakorlat is: mi van, ha mégsem kompatibilisek?

Aztán, megeshet az is, hogy mégsem hívja vissza a másik, vagy éppen egy kurta telefonhívás alakalmával közli, hogy köszi, de mégsem jössz be kisanyám. Akkor megint meghasad a szíve. Pedig olyan szimpatikusnak tűnt a kiszemelt.

Vajon mit ronthatott el?

Lehet, hogy kisebb bérigényt kellett volna megjelölni vagy újjongani annak hallatán, hogy napi 10 órát kell dolgozni?

:-)

*Erről jut eszembe, biztos sokan ismeritek már a következő városi legendát: egyetemi felvételin/vizsgán kijön a tanár, körbenéz a várakozó diákok között, jól szemügyre veszi őket, majd közli: "A kurva és a pincér hazamehetnek"... :-)).